Hálaadás utáni napon az emberek megőrülnek New Yorkban (és a hírek szerint az Egyesült Államok más részeiben is). Mivel ez az ünnep mindig csütörtökre esik, fekete pénteknek hívják a következő napot, mert az üzletesek számára ilyenkor kezdődik a karácsonyi vásár. A Rockefeller Center elé odakerül az óriási fenyőfa, a sugárutakon esténként nagy neon hópelyhek fénylenek, és a kirakatokból is mosolyog a karácsony.

A hálaadás napja utáni pénteken amint elütötte az éjfélt, sőt néha korábban is, az emberek beállnak a sorba a legnagyobb kedvezményeket ígérő üzletek és üzletközpontok előtt, hogy nyitás után azonnal elcsípjék a kinézett laptopot vagy plazmatévét. Össze is verekednek a kedves vásárlók, néha rendőröknek kell közbelépniük.
Hogy mi veszi rá őket ilyen viselkedésre? Az átmenetileg olcsóbban kapható áruért mindenre képesek. Aki nem engedheti meg magának az ezerdolláros számítógépet, s csak négyszáz dollárja van, az tudja, hogy évente csak ez az egy alkalom adódik, amikor ilyen olcsón megvásárolhatja. (A tévhittel ellentétben az USA-ban rengeteg a szegény család, és még több az egy vagy több állásban minimálbérért dolgozó ember, aki a szegénység küszöbén él.)
A másik mozgatórugó pedig a vadászösztön. „Bárki tud kétszáz dollárért divatos, márkás farmert venni – mondta az egyik ismerősöm nemrég –, de negyvenért megszerezni ugyanezt, az már valami. És itt van a kutya elásva: Ott, ahol mindig minden rendelkezésre áll, ahol az interneten, telefonon, személyesen éjjel-nappal lehet vásárolni, és nincs lehetetlen, ott elvész a vásárlás öröme. Új örömöt az jelent, ha árengedménnyel árusított holmi után kutatnak, és némi szerencsével sikerül hozzájutniuk. Így jobban megbecsüljük, és jobban is örülünk neki.”
A CNN novemberi közvélemény-kutatása szerint a megkérdezettek 69 százaléka úgy vélekedik, hogy nem lesz elégedett a karácsonyi ajándékával. Ebből érthető, hogy december 26-án, amikor újból kinyitnak a nagy áruházak, ellepik őket a vásárlók, mintha újból fekete péntek lenne. Csak éppen most nem vesznek, hanem cserélnek. A nem tetsző ajándékokat viszik vissza – másra cserélik, vagy későbbi vásárlásra jogosító ajándékutalványra.
Brooklynban, azon a környéken, ahol lakom, nincsenek nagy áruházak, és az ünnepeket ki-ki a maga módján éli meg. A zsidók a hanukát, a keresztények a karácsonyt, az afroamerikaiak a kvanzát, a kínaiak pedig azt ünneplik, hogy egy hétig mindenki otthon marad. Mivel a kínai ünnepek más időpontra esnek, általában tőlük rendelik az ebédet, vacsorát.
Sokan síelni vagy a karibi szigetek egyikére menekülnek a New York-i télből, a karácsony és újév közötti turistaáradatból. Manhattanbe nem is ajánlatos elindulni ebben az időszakban, mert mindenhol – a múzeumokban, éttermekben, az Ötödik sugárúton, az üzletekben, a metrón – tolonganak a látogatók. Fényképeznek, esznek-isznak, pénzt költenek, és ez jó a városnak. Január másodikán megint visszaáll a rend. Kinyitnak a boltok, a turisták hazamennek, a helybeliek újra felveszik mindennapi munkatempójukat. A kirakatokból eltűnik a karácsonyi díszítés, és a sok kicserélt áru újra a polcokra kerül. S hogy ne unatkozzanak azok, akik árengedményre vadásznak, elkezdődik a karácsony utáni kiárusítás. Hiába, fogyasztói társadalom a miénk...
A gyerekek is örülnek ennek az időszaknak, mert nem kell iskolába járniuk, és ha szerencséjük van, még hóembert is építhetnek az udvaron vagy a ház előtt. Az amerikai gyerekekhez nem jár a Mikulás december elején, így csak egy ünnep marad az év végére, kinek-kinek vallása szerint. Ismerek egy családot, ahol az anyuka zsidó származású, az apuka pedig ír katolikus. Egyik szülő sem vallásos, de két lányuk kedvéért mindkét vallás hagyományait követik. Így ők járnak a legjobban: először megkapják a hanukai ajándékokat, utána pedig felöltöztetik a karácsonyfát, hogy december 25-e reggelén új ajándékokat találjanak alatta.
December 24-e itt nem ünnep. Igaz, hogy a karácsonyfát ilyenkor vagy még korábban díszítik, és a zoknikat is ilyenkor aggatják a kandalló párkányára, de az ajándékozásra még nem kerül sor. Este, mielőtt a gyerekek aludni mennének, kikészítenek egy pohár tejet és pár kekszet Santa Claus számára, aki a legenda szerint az égen robogó szánnal 25-ére virradóra – egy éjszaka alatt – járja végig a sok-sok amerikai otthont (a kandalló kéményén keresztül jön be), és a nagy munkában bizony meg is éhezhet. Reggel, amikor a gyerekek felébrednek, ott találják a fa alatt az ajándékokat, a kandallón pedig a teli zoknikat. Ezekbe a kisebb ajándékok kerülnek.
Egyik osztálytársam, Kate, aki az USA közép-nyugati részén nőtt fel, azt mesélte, hogy gyermekkorában nemcsak a keksz és a tej tűnt el reggelre a kandalló mellől, hanem az éjszakai vendég hamus csizmája, és a rénszarvas nyomokat is hagyott a nappaliban. Ebben a családban úgy kötöttek kompromisszumot a legenda és a realitás között, hogy néhány csomagon az állt: Anyától, Apától, másokon pedig: Santa Claustól, Santa Clausnétől. Kate nagyon meg volt elégedve azzal a karácsonyi szokással, amikor a család újból pulykát evett, és tojásos likőrrel koccintott.
December 26-ára véget ér az ünnep, de a vásárlási láz folytatódik. Aki ráér ilyenkor, igencsak jól jár. Nem így a karácsonyfák: ezek a hideg betonon végzik, néhai pompájuktól megfosztva. A házak előtti díszek még sokáig megmaradnak, néhol tündéri hangulatot kölcsönözve a hideg, sötét téli éjszakáknak.